„Van egy ország Európában, amelynek déli tájairól olyan ének, zene és tánc terjedt el a világban, mintha az ördög bújt volna a zenészbe és a táncosba, de az az ördög rögtön le is győzetett: energiája szétoszlott a húsban és a vérben, és a test fekete mélységeiből felszárnyalt az igazán fájdalmas, emberi érzés dal és mozdulatok formájában.
A flamenco az a tánc, amelyet csak a déli népek tudnak igazán átérezni, de nem vagyunk elveszve mi sem: a történelem forgataga, élet és halál, beteljesült és beteljesületlen érzések éppúgy jellemzők ezen a talpalatnyi földön, a Kárpát-medencében élőkre. A tűz bennünket is áthat, hagyjuk hát lobogni, engedjük át magunkat az érzéseknek, saját érzéseinknek.”